Szív ultrahang

A vizsgálat egy olyan ultrahangos képalkotó eljárás, melynek során mozgóképet kapunk a szívről, a szívüregekről, a szívbillentyűkről, tanulmányozhatjuk a szívizm működését, a szívburkot. Különösen fontos az infarktus utáni falmozgási zavarokat, hegesedést, billentyűbetegségeket, a szívüregek közti kóros irányú véráramlást, a szív üregeiben kialakult vérrögöt, a szívburokban meggyűlő folyadékot lehet kimutatni.

A legkíméletesebb, káros hatással nem járó vizsgálat az ultrahangvizsgálat. A vizsgálófej magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. A szív ultrahangvizsgálata során a beteg meztelen felsőtesttel hanyatt fekszik az ágyon. Bőrét az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a mellkasára. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva alkot képet a szív különböző területeiről.

A készülék színesben ábrázolja a vér normális és kóros áramlását, ezeknek az áramlásoknak a sebességét, irányát.

Lelet

Speciális rövidítéseket, adatokat és szakkifejezéseket tartalmaz. Szerepelnek benne a szívüregek méretei, faluk mozgása és vastagsága, a billentyűk működése, záródásuk, a kóros eltérések, falmozgások, áramlások. A lelet utal a szív teljesítőképességére is. A leletet a beteg rendszerint rövid időn belül kézhez kapja, de akár már vizsgálat közben is kérheti az orvost, hogy mondja el, mit lát.